A félelmetes kérdés
- Írta: Radnóti István
„Apu, a Mikulás zsákjába hogyan fér bele a világ összes gyerekének ajándéka?”
A szex és szerelem pszichológiájáról
- Írta: Radnóti István
Az embernél a szexnek milyen funkciói vannak a fajfenntartáson kívül? Vajon a szerelem tényleg csak kémia, ahogy egyes keményvonalas tudományos nézetek állítják? És mi a szex és a szerelem viszonya egymáshoz? Netán utóbbi kérdés esetén érdemes külön-külön vizsgálnunk a férfiakat és a nőket?
Mi szükség van a válásra?
- Írta: Radnóti István
Ígéretet megszegni nem szép dolog. Akkor tehát ne is ígérgessünk?
„KI-rándulni” a természetbe? Nem inkább HAZAtérni?
- Írta: Radnóti István
Játsszunk egy kicsit! Mielőtt a „Tovább...”-ra/”Bővebben...”-re klikkelne, vagy a következő bekezdésre ugrana, arra kérem az Olvasót, hogy ürítse ki a fejét, amennyire csak lehet. Majd asszociáljon szabadon! Mi jut elsőre eszébe arról a szóról, hogy VÁROS?
Hogyan válasszak? – 2. rész*
- Írta: Radnóti István
* A cikk a következő írás általam készített magyar változata: Tim Urban (2014): How To Pick Your Life Partner - Part 2. http://waitbutwhy.com/2014/02/pick-life-partner-part-2.html
Ha az élet nagy dolgaiban keressük a siker kulcsát, érdemes azt a nagy dolgot sok apróra szeletelni, és egyszerre mindig egyetlen kis szeletére fókuszálni, ott rájönni a titok nyitjára. Érvényes ez az élethosszig tartó kapcsolatokra is.
Hogyan válasszak? – 1. rész*
- Írta: Tim Urban
* A cikk a következő írás általam készített magyar változata: Tim Urban (2014): How To Pick Your Life Partner - Part 1. http://waitbutwhy.com/2014/02/pick-life-partner.html
Bár előző bejegyzésemben óvtam magunkat attól, hogy a párválasztásnak túlzott, kizárólagos jelentőséget tulajdonítsunk a boldogságunk elérésében, azért mégiscsak fontos dologról van szó. Amit lehet jól és rosszul is csinálni. A mi kultúránkban ráadásul még azt is hozzátehetjük, hogy csak rajtunk múlik…
Kit válasszak?
- Írta: Radnóti István
Életünk egyik nagy feladata megtalálni a nagy Ő-t. Már ha létezik… Vagy az is lehet, hogy több van belőle?… És akkor meg kell találnom mindegyiket?… Huh, úgy tűnik, ez nem egyszerű téma!
„Már megint ezt meséljem?”
- Írta: Radnóti István
Az összes kisgyermek életében eljön egy időszak, amikor minden alkalommal a végsőkig ragaszkodik valamely rituáléhoz: esténként ugyanahhoz a meséhez, játszáskor ugyanahhoz a játékhoz, reggelire/vacsorára ugyanahhoz az ételhez, köszönéskor ugyanazokhoz a szavakhoz, gesztusokhoz, stb. A folyamatos ismétlés olyan mértéket is ölthet, hogy a szülő aggódni kezd: normális ez még?
Jön a szünet! Segítség!?
- Írta: Radnóti István
Nem tudom, kinek mennyire lesz ismerős a következő forgatókönyv, de több családban is létező tapasztalat: Az embernek, amíg nem születik saját gyereke, pozitív érzések és gondolatok kapcsolódnak a különböző szünidőkhöz. Hiszen diákként az iskolai hétköznapok során a „túlélés” egyik fő hajtóereje az volt, hogy azt tudtuk mondogatni magunknak: már nincs sok hátra, hamarosan jön a következő szünet. Szülőként aztán meglehetősen más keretet kap ugyanez. A szünetek nem felszabadulást jelentenek, hanem megoldandó problémahalmazt, aminek lényege: mit fogok kezdeni a köly(k)ökkel?
Én is körözök a gyerekem felett?
- Írta: Radnóti István
Azt a gondozót, aki „túlzott védelemmel vesz részt gyermeke(i) életében”, helikopter szülőnek nevezi az Oxford Dictionary1. A kifejezést először Dr. Haim Ginott, 1969-ben megjelent, Parents & Teenagers (Szülők és tinédzserek) című könyvében olvashattuk, ahol kamaszok mondták azt szüleikről, hogy állandóan felettük lebegnek, mint valami helikopter2.
Hol legyen a „kockulás” határa? 3. rész
- Írta: Radnóti István
A téma korábbi bejegyzéseit (1. rész, 2. rész) folytatva, lezárom a kütyük gyerekekre tett hatásának elemzését, ezután konkrét javaslatokat fogalmazok meg.
Hol legyen a „kockulás” határa? 2. rész
- Írta: Radnóti István
Az előző bejegyzés folytatásaként tovább taglalom, milyen egyéb hátrányokkal jár az infokommunikációs eszközök túl korai megismertetése és használata gyermekkorban. Fő vezérelvem továbbra sem a technológiaellenesség, hanem a gyerek-pártiság.
Hol legyen a „kockulás” határa? 1. rész
- Írta: Radnóti István
Televízió, számítógép, táblagép, okostelefon – azok az eszközök, amik a 20. században és manapság is a modernizációt, technológiai fejlődést jelentik. Évtizedek és évek alatt oly mértékben lettek a hétköznapjaink részesei, hogy már el sem tudjuk képzelni nélkülük az életünket.
Burok vagy mély víz?
- Írta: Radnóti István
Miért is ne tartanánk kívánatosnak a honlapom bevezető cikkében kifejtett egyszerűbb életet gyerekeink számára is? Talán azért, mert az azt fogja eredményezni, amit a köznyelv a „burokban nevelés” néven illet és aminek a megítélése közel sem egyöntetű.
Az egyszerű nő – A paradoxon?
- Írta: Radnóti István
Ha újabban nem egyszerű férfinak lenni, mit szóljanak a nők?
Férfiak (és nők) mondják manapság:
A több alvás kevesebb élet?
- Írta: Radnóti István
Nagy átlagban életünk 29%-át, tehát majdnem harmadát átalusszuk. Ezen idő egynegyedében álmodunk1, aminek java részére aztán másnap nem is emlékszünk, vagy ha igen, sokszor azt kívánjuk, bárcsak inkább elfelejtettük volna… Nem elvesztegetett idő ez? Nem lenne sokkal egyszerűbb és teljesebb az életünk a semmittevő szunyókálás nélkül?
Mozogjunk sokat, rendszeresen! – Ilyen egyszerű?
- Írta: Radnóti István
Bárki, végzettségtől és iskolázottságtól függetlenül, akit megkérdezünk, milyen az egészséges életvitel, részben ezt fogja rávágni: mozogjunk sokat! Igaza is van. De ez tényleg ennyire egyszerű? Nekem az a tapasztalatom, hogy amikor életünkbe több mozgást igyekszünk csempészni, valahogy a kelleténél gyakrabban vallunk kudarcot… Miért okoz ekkora nehézséget egy kis sportolás? Elöljáróban, röviden: mert nem tudatosan, akaraterővel végrehajtott feladatnak kéne lennie, hanem észrevétlen adottságnak.
Ki vagyok? - És ki lennék a tárgyaim nélkül?
- Írta: Radnóti István
Az előző bejegyzésben láthattuk, hogy a birtoklásnak saját pszichológiája van. Ezen belül leszögeztük, hogy tárgyainkat manapság nem csak tulajdonoljuk, hanem saját részeinknek tekintjük. Most feltesszük a kérdést, hogy ez mindig így volt-e. Illetve, hogy ha ez egy friss jelenség, vajon mi az oka és mi lehet a következménye.
1. oldal / 2