Játsszunk egy kicsit! Mielőtt a „Tovább...”-ra/”Bővebben...”-re klikkelne, vagy a következő bekezdésre ugrana, arra kérem az Olvasót, hogy ürítse ki a fejét, amennyire csak lehet. Majd asszociáljon szabadon! Mi jut elsőre eszébe arról a szóról, hogy VÁROS?

Miért is ne tartanánk kívánatosnak a honlapom bevezető cikkében kifejtett egyszerűbb életet gyerekeink számára is? Talán azért, mert az azt fogja eredményezni, amit a köznyelv a „burokban nevelés” néven illet és aminek a megítélése közel sem egyöntetű.

Bárki, végzettségtől és iskolázottságtól függetlenül, akit megkérdezünk, milyen az egészséges életvitel, részben ezt fogja rávágni: mozogjunk sokat! Igaza is van. De ez tényleg ennyire egyszerű? Nekem az a tapasztalatom, hogy amikor életünkbe több mozgást igyekszünk csempészni, valahogy a kelleténél gyakrabban vallunk kudarcot… Miért okoz ekkora nehézséget egy kis sportolás? Elöljáróban, röviden: mert nem tudatosan, akaraterővel végrehajtott feladatnak kéne lennie, hanem észrevétlen adottságnak.

A Vezérfonalban röviden megfogalmazottak kifejtésével, egy kicsit hosszabban írom le a következőkben, hogy mit is értek egyszerűbb élet alatt – és mit nem. Aki nekidurálja magát az olvasásnak, elméleti jellegű filozofálgatásra számítson; a praktikumokat a későbbi bejegyzésekre tartogatom. Emellett érdemes most felhívnom a figyelmet arra, hogy jelen szöveg univerzális, általános dolgokról szól, miközben persze nem felejtem el, hogy – bizonyos határokon belül – nagy különbségek tudnak lenni az egyének és az egyes közösségek között.