„Apu, a Mikulás zsákjába hogyan fér bele a világ összes gyerekének ajándéka?”

Az összes kisgyermek életében eljön egy időszak, amikor minden alkalommal a végsőkig ragaszkodik valamely rituáléhoz: esténként ugyanahhoz a meséhez, játszáskor ugyanahhoz a játékhoz, reggelire/vacsorára ugyanahhoz az ételhez, köszönéskor ugyanazokhoz a szavakhoz, gesztusokhoz, stb. A folyamatos ismétlés olyan mértéket is ölthet, hogy a szülő aggódni kezd: normális ez még?

Nem tudom, kinek mennyire lesz ismerős a következő forgatókönyv, de több családban is létező tapasztalat: Az embernek, amíg nem születik saját gyereke, pozitív érzések és gondolatok kapcsolódnak a különböző szünidőkhöz. Hiszen diákként az iskolai hétköznapok során a „túlélés” egyik fő hajtóereje az volt, hogy azt tudtuk mondogatni magunknak: már nincs sok hátra, hamarosan jön a következő szünet. Szülőként aztán meglehetősen más keretet kap ugyanez. A szünetek nem felszabadulást jelentenek, hanem megoldandó problémahalmazt, aminek lényege: mit fogok kezdeni a köly(k)ökkel?

Eltelt már annyi idő az ünnepek után, hogy felmérhessük, mennyire egyszerű karácsonyon vagyunk túl. A korábbi bejegyzésekben felsorolt szempontok közül most a legkézzelfoghatóbbat, az ajándékokat emelném ki. Elég valószínű ugyanis, hogy kaptunk olyan ajándékot, amit feleslegesnek ítélünk.

Nézzük tovább, hogy milyen egyéb okai lehetnek az előző bejegyzésben írtakon kívül a rosszul sikerült karácsonynak és mit tehetünk ellenük.

Sokaknak a karácsony az év legszebb, legboldogabb ünnepe, amit a számukra kedves emberekkel együtt tölthetnek el. Talán még többeknek azonban inkább stresszforrás, ami szorongást, feszültséget, levertséget és konfliktusokat eredményezhet. Ennek több oka is lehet. Az alábbiakat olvasva, Ön melyikben ismer magára?

Ki gondolná, hogy létezik „karácsonyológia”? Mégis: a nemzetközileg jegyzett tudományág megszületett és nem viccel. Komoly, tudományos módszerekkel vizsgálja, hogy a karácsony milyen hatással van lelki életünkre és viselkedésünkre. Eredményei közé (önkényes kiragadások tőlem) nemcsak a „karácsonyfa allergia1 felfedezése tartozik, hanem pl. a karácsony szindróma2 leírása, amely egyfajta „szezonális depressziónak” tekinthető. Aki ebben szenved, a téli időszakban - a karácsonnyal a középpontban - levert, fáradékony, evési zavarai vagy vásárlási kényszere lehet és szorong. Egy hazai vizsgálat3 pedig a karácsony különböző felfogásait és az ezeknek megfelelő ünneplési forgatókönyveket sorolja fel.