Nézzük tovább, hogy milyen egyéb okai lehetnek az előző bejegyzésben írtakon kívül a rosszul sikerült karácsonynak és mit tehetünk ellenük.

 

4. Elvesztett szeretteink emléke

Nem feltétlenül az elhunytakra gondolok csak, hanem bárkire, akivel korábbi intim kapcsolatunk megromlott, az elvesztés pedig feldolgozatlan maradt. Ilyen majdnem minden családban előfordul, így igen gyakori frusztrációról van szó.

Mivel a karácsony egyik lényege pont a szeretet és a közös együttlét a „törzzsel”, szinte természetesnek vehető, hogy az ezzel kapcsolatos problémáink ekkor akaratunk ellenére is az arcunkba nyomulnak. Ráadásul elég megint csak az ideális karácsonyi képet magunk elé képzelnünk vagy összehasonlítani magunkat XY ismerősünkkel, aki harmonikus, teljes családi körben ünnepel és máris piszokul ránk törnek a gyász, az elkeseredettség és a kiüresedettség érzésének mély sóhajai.

Mit tehetünk? Hiszen sokakat már soha nem kaphatunk vissza és a nagy kibékülések is ritkán (mondjuk a filmekben...) esnek pont karácsonyra. Mivel veszteségei előbb-utóbb mindenkinek lesznek, csak az segíthet (úgy általában rajtunk és ezáltal karácsonyunkon is), ha ezeket feldolgozzuk. Ez ne újabb karácsonyi feladat legyen – az ünnep csak felrántja azt a bizonyos szőnyeget, ami alá máskor mindent olyan frankón be lehet söpörni. De a karácsonyra lehetőségként is tekinthetünk. Hiszen meglévő kapcsolatainkat ekkor felmelegítjük és így együtt talán könnyebb túllépni a – sokszor közös – fájdalmakon. Találjuk ki egy aktív, pozitív módját a megemlékezésnek, ami lehet egyszeri alkalom, de rendszeres mellék kísérője is a karácsonyi családi programnak.

Ha élő személyről van szó, akivel való kapcsolatunkat folyamatosan tüskeként hordozzuk magunkban, akkor nem a karácsony a cselekvés ideje. A viszony mihamarabbi, magunkban való lezárására, helyre tételére motiválhat azonban, hogy miközben ezek a sebek nem gyógyulhatnak be teljesen, legalább a további karácsonyainkat megmenthetjük attól, hogy a fájdalmas szenvedés jegyében teljenek.

 

5. Családi ellentétek felszínre buggyanása

Ha már megszűnt kapcsolataink nehézséget okoznak, mit szóljunk meglévő konfliktusainkhoz?

Az semmiképpen nem javasolt, hogy pont most oldjuk meg őket. Ha nem sikerült tisztázni a problémáinkat egymással az év többi 362 napján, akkor nem most fog összejönni. Valószínűleg addig jutunk, hogy sikerül totálisan tönkre vágni az ünnepet, olyan emléket szerezve magunknak, ami megkeserítheti a jövő karácsonyait is.

A kényszerű együttlét – amit ilyenkor inkább összezártságnak élünk meg, a program megszervezése, az egyeztetések persze kihozzák a családi viszonyainkból, ami csak bennük lapul. A belső hozzáállásunkat próbáljuk meg megváltoztatni ekkor. A karácsonyt megint lehetőségként próbáljuk felfogni: ne a szokásos módon reagáljunk az utalásokra, beszólásokra, szemtelen érdekkinyilvánításokra. Igyekezzünk külső szemlélői lenni saját kapcsolatainknak, mintha felülről, láthatatlan angyalként szemlélnénk, vagy egy film szereplőiként látnánk saját magunkat a képernyőn. Ha van humor- és némi önkritikai érzékünk, még jókat is mulathatunk egyes szituációkon, a szokásos őrjöngés és vagdalkozás helyett.

Mindezeket az élményeket tegyük félre magunkban, jegyezzük meg, és az ünnepek elmúltával elkezdhetünk velük dolgozni. Sokat tudnak majd segíteni kapcsolataink valódi rendezésében.

 

6. Ajándékozási láz, anyagi gondokkal fűszerezvetoy-pile01

Az ajándékozás a karácsony központi eleme. Eredeti célja, funkciója azonban sok esetben nem valósul meg, kényszeredetté válik, és az anyagiakat helyezi az ünnepek középpontjába, kiszorítva más, fontosabb részeket.

Elméletben nagyon jól tudjuk, hogy pénzzel nem vásárolható meg a szeretet, mégis, a gyakorlatban minden évben megkíséreljük megdönteni ezt a teóriát. Rendszerint az utolsó napokban valami láthatatlan erő vonz minket a plázák, boltok és webshopok világába. Tülekszünk a parkolóban, a kabátban izzadva keressük a polcokon a tökéletes ajándékot, sorban állunk a pénztárnál, és végül fizetünk, jó sokat. Utólag döbbenünk rá, mennyit is. A teória közben persze stabilan, makacsul tartja magát.

Kiadásainkat tovább növelik az egyéb kellékek, díszek valamint az ünnepi ételek alapanyagának beszerzése.

A megoldás pedig nem ördöngösség:

- Az ajándékok kiválasztásakor maradjunk tudatos vásárlók, amilyenek az év többi részében is vagyunk.

- A környezetbarát (pl. újrahasznosított, fair trade) termékek könnyen beilleszthetők a karácsony fogalmi világába; természetvédő énünket erősíthetjük cserepes fenyő vagy műfa állításával.

- A drága, specializált, kész ajándékok helyett részesítsük előnyben a saját kezűleg készítettetek. Ezzel kapcsolatban egy vizsgálat1 figyelmeztet arra, hogy a „self-made” ajándékok csak akkor hoznak igazi karácsonyi boldogságot, ha nem maradunk egyedül ezzel a törekvésünkkel. Buta helyzet lehet a playstation-ök, tabletek és Lego-k után egy használt befőttesüvegben házilag összeállított fűszerkeverékkel előrukkolni.

- A költségek visszavágását hozhatja, ha családilag meg tudunk egyezni valami közös korlátozó szabályban. Ez lehet a késztermékek negligálása mellett egy értékhatár is.

- Határozzuk meg előre, mennyi pénzt akarunk és tudunk a karácsonyra költeni, minden kiadást figyelembe véve. És persze ellenőrizzük is magunkat ezek után!

- Segíthet, ha még év elején nyitunk egy karácsonyi kasszát, amolyan megtakarításként. Így előre gyűjtünk, nem pedig adósságot halmozunk fel, áruhitelek formájában.

- Újabban gyermekeink lettek a fogyasztásra serkentő kommunikáció legfőbb célpontjai. Ebben van némi erkölcsi gátlástalanság, ezért mi nyugodtan emeljünk erős gátakat az ilyen információk útjába. A gyerekekre ma is igaz, hogy a velük eltöltött idő és személyes figyelem az igazi örömforrás, nem a tárgy, amit a játék során használnak.

Összességében: a boldog karácsony előfeltétele a közösségi élmények dominanciája a pénzköltés és ajándékozás felett.

 

Hivatkozások

  1. Kasser, Tim; Sheldon, K. M. (2002): What Makes for a Merry Christmas? Journal of Happiness Studies 3: 313-329