Eltelt már annyi idő az ünnepek után, hogy felmérhessük, mennyire egyszerű karácsonyon vagyunk túl. A korábbi bejegyzésekben felsorolt szempontok közül most a legkézzelfoghatóbbat, az ajándékokat emelném ki. Elég valószínű ugyanis, hogy kaptunk olyan ajándékot, amit feleslegesnek ítélünk.

Azért merem ezt így kijelenteni, mert saját élettapasztalataim mellett pl. egy ausztrál felmérés1 szerint is (megfelelő magyar adatot nem találtam, de az arány hasonló lehet), a megkérdezettek fele már kapott olyan ajándékot, amire semmi szüksége nem volt és nem is tetszett neki. Ha figyelembe vesszük, hogy az emberek mennyit költenek2 karácsonyi ajándékokra – még a közepesen gazdagnak tekinthető Magyarországon is3 – rádöbbenhetünk, hogy nem kis volumenű dologról van szó.

Most azonban nem az ügy gazdasági oldaláról, esetleg a globális jóllétre gyakorló vagy környezetromboló hatásáról írnék, hanem a szenvedő alany szemszögéből vizsgálva adok néhány tippet: ha már elöntött minket az ajándékcunami, mit tehetünk, hogy újra a felszínre emelkedjünk?

1. Vigyük vissza. Ha megvan a számla. Higgyük el, a boltok ebben az időszakban előre felkészülnek az ilyesfajta megkeresések növekedésére!

2. Cseréljük el. Nem a boltban, hanem egy sorstársunk olyan karácsonyi ajándékára, ami neki nem kell, nekünk viszont bejön. Erre fogékony barátaink, ismerőseink körében „ajándékcserélő bulit” is szervezhetünk, de a közösségi oldalakon ilyenkor akár spontán is szerveződnek olyan közösségek, ahol lebonyolíthatjuk a cserét; végül létezik erre a célra létrehozott portál4 is.

3. Adományozzunk. A fenti magyar vizsgálatra visszautalva, Magyarországon mindeközben a lakosság 10%-a egyáltalán nem kap ajándékot karácsonykor. Keressünk fel egy szervezetet5 (vagy gyűjtőpontot), amelyik segítségével eljuttathatjuk a megfelelő helyre azt az árut, amire nekünk nincs szükségünk, más viszont nagyon is örül neki.

4. Elvileg nem illik, de: ajándékozzuk tovább. Ha van olyan ismerősünk, barátunk, kollégánk, akinél célba talált volna a számunkra felesleges ajándék, ne legyen feltétlenül túl sokáig lelkiismeret-furdalásunk: adjuk neki.

5. Még kevésbé illik, de: adjuk el. A neten már ezeregy apróhirdetésre alkalmas oldal van, itt értékesíthetjük az ajándékot és a befolyt összegből esetleg vehetünk valamit, aminek tényleg hasznát látjuk.

6. Legyünk kreatívak: Próbáljunk más szemmel az adott tárgyra tekinteni és lássuk meg benne a rejtett funkciókat. Egy bögre így lehet ceruzatartó, egy mintás törülköző faliszőnyeg, valamint, lehet, hogy némi festéssel, ragasztással eltüntethető a karácsonyi minta és így egész évben használható lesz az ajándék.

Lehetőségünk tehát van bőven, de a dolog legnehezebb része szerintem a sértések elkerülése. A korábban említett ausztrál vizsgálat szerint az emberek ötöde számol be arról, hogy olyasvalakinek is ad karácsonyi ajándékot, akinek igazából nem akarna, de kötelességtudatból (ilyenkor ez a szokás) mégis megteszi. Ebben az esetben éppen nem kell a sértődésekkel foglalkoznunk, hiszen nem szívből jött az ajándék. De a legtöbbször nem ez a helyzet, az ajándékozó valóban szeretne adni valamit számunkra, amiről ő azt gondolja, hogy jó meglepetés. Mit tegyünk ekkor?

Két lehetőségünk van: teljesen őszinték vagyunk, vagy csendes színjátszók. Akárhogy is döntünk, az alapszabály, hogy az adott pillanatban, az ünnep napján maradjunk óvatosak!

Döntésünk az adott szituációtól és az ajándékozóval való viszonyunktól is függ. Könnyű őszintének lennünk, ha olyasmit kapunk, amivel (vagy valami nagyon hasonlóval) már rendelkezünk. Nem nehéz megérteni és belátni, hogy az ajándék ekkor tényleg felesleges és egy „Óh, hát nem tudhattad, hogy ez nekem megvan!” felkiáltással mindenfajta zavarba esést elkerülhetünk. Az is egyszerűbb eset, ha csak valami apróság nem tetszik nekünk az ajándékon (pl. a színe), a boltban való becserélésről ekkor gond nélkül beszámolhatunk.

Emellett elsőre talán azt gondolnánk, hogy minél közelebbi kapcsolatról van szó, annál valószínűbb, hogy lehetünk őszinték, de ez az összefüggés nem feltétlenül igaz. Hiszen például egy közeli rokon (szülő, házaspár) esetében „cikibb”, ha valaki ennyire nem találja el a másik igényeit/ízlését. A bensőségesebb kapcsolatok érzékenyebbek is, így egy, az ajándékra vonatkozó spontán, semmi rossz szándékot nem tartalmazó negatív megjegyzésünk is komoly csalódottságot, lehangoltságot szülhet az ajándékozóban.

Hosszú távon azonban mégis jobban járunk, ha jóval az ünnepek után, finoman értésére adjuk a másiknak, hogy a szándékot és igyekezetet értékeljük, de ha igazán örömet szeretne okozni, akkor azt mivel és hogyan teheti meg – és mivel nem.  

 

Hivatkozások

  1. Rush, E., Macintosh, A. (2005): Unwanted Christmas Presents. Getting the Most Out of Christmas.  http://www.tai.org.au/sites/defualt/files/WP83_8.pdf
  2. Statistics and facts on the Christmas Season in the U.S. https://www.statista.com/topics/991/us-christmas-season/
  3. Munk Veronika (2016): A magyarok tizede nem kap karácsonyi ajándékot. http://index.hu/gazdasag/2016/12/27/ajandek_csere_visszavetel/ 
  4. http://cserekaracsony.hu/# 
  5. http://adhat.hu/kereses/szervezet