A téma korábbi bejegyzéseit (1. rész, 2. rész) folytatva, lezárom a kütyük gyerekekre tett hatásának elemzését, ezután konkrét javaslatokat fogalmazok meg.

Az előző bejegyzés folytatásaként tovább taglalom, milyen egyéb hátrányokkal jár az infokommunikációs eszközök túl korai megismertetése és használata gyermekkorban. Fő vezérelvem továbbra sem a technológiaellenesség, hanem a gyerek-pártiság.

Televízió, számítógép, táblagép, okostelefon – azok az eszközök, amik a 20. században és manapság is a modernizációt, technológiai fejlődést jelentik. Évtizedek és évek alatt oly mértékben lettek a hétköznapjaink részesei, hogy már el sem tudjuk képzelni nélkülük az életünket.

Az előző bejegyzésben láthattuk, hogy a birtoklásnak saját pszichológiája van. Ezen belül leszögeztük, hogy tárgyainkat manapság nem csak tulajdonoljuk, hanem saját részeinknek tekintjük. Most feltesszük a kérdést, hogy ez mindig így volt-e. Illetve, hogy ha ez egy friss jelenség, vajon mi az oka és mi lehet a következménye.

Az előző bejegyzés egyik lényeges eleme volt, hogy gyermekünk hány játékot birtokol. A birtoklásnak tehát már életünk kezdetétől – életünk végéig tartó – jelentősége van. Ezt a gondolatfonalat gombolyítja tovább jelen cikk.

Akiket aztán igazán magával ragad az ajándékáradat karácsonykor, azok a gyerekek. Sokszor alig söpör rajtuk végig az egyik hullám, már jön a következő. Élvezetes hullámlovaglás helyett pedig görcsös kapálózásnak és fulladozásnak lehetünk tanúi szülőként.