Hol legyen a „kockulás” határa? 3. rész
- Írta: Radnóti István
A téma korábbi bejegyzéseit (1. rész, 2. rész) folytatva, lezárom a kütyük gyerekekre tett hatásának elemzését, ezután konkrét javaslatokat fogalmazok meg.
Hol legyen a „kockulás” határa? 2. rész
- Írta: Radnóti István
Az előző bejegyzés folytatásaként tovább taglalom, milyen egyéb hátrányokkal jár az infokommunikációs eszközök túl korai megismertetése és használata gyermekkorban. Fő vezérelvem továbbra sem a technológiaellenesség, hanem a gyerek-pártiság.
Hol legyen a „kockulás” határa? 1. rész
- Írta: Radnóti István
Televízió, számítógép, táblagép, okostelefon – azok az eszközök, amik a 20. században és manapság is a modernizációt, technológiai fejlődést jelentik. Évtizedek és évek alatt oly mértékben lettek a hétköznapjaink részesei, hogy már el sem tudjuk képzelni nélkülük az életünket.
Ki vagyok? - És ki lennék a tárgyaim nélkül?
- Írta: Radnóti István
Az előző bejegyzésben láthattuk, hogy a birtoklásnak saját pszichológiája van. Ezen belül leszögeztük, hogy tárgyainkat manapság nem csak tulajdonoljuk, hanem saját részeinknek tekintjük. Most feltesszük a kérdést, hogy ez mindig így volt-e. Illetve, hogy ha ez egy friss jelenség, vajon mi az oka és mi lehet a következménye.
Ami az enyém, az vagyok én?
- Írta: Radnóti István
Az előző bejegyzés egyik lényeges eleme volt, hogy gyermekünk hány játékot birtokol. A birtoklásnak tehát már életünk kezdetétől – életünk végéig tartó – jelentősége van. Ezt a gondolatfonalat gombolyítja tovább jelen cikk.
Milyen az egyszerű játék? - Kevesebb tárgy, több élmény
- Írta: Radnóti István
Akiket aztán igazán magával ragad az ajándékáradat karácsonykor, azok a gyerekek. Sokszor alig söpör rajtuk végig az egyik hullám, már jön a következő. Élvezetes hullámlovaglás helyett pedig görcsös kapálózásnak és fulladozásnak lehetünk tanúi szülőként.