Nagy átlagban életünk 29%-át, tehát majdnem harmadát átalusszuk. Ezen idő egynegyedében álmodunk1, aminek java részére aztán másnap nem is emlékszünk, vagy ha igen, sokszor azt kívánjuk, bárcsak inkább elfelejtettük volna… Nem elvesztegetett idő ez? Nem lenne sokkal egyszerűbb és teljesebb az életünk a semmittevő szunyókálás nélkül?

A helyzet az, hogy az alvás ugyanolyan létszükséglete az embernek, mint az ivás vagy az evés. Különösebb károsodás nélkül nagyjából 1 hétig ki lehet bírni alvás nélkül (persze az egyéni különbségek nagyok!). Pár nap után már ekkor is előfordulhat hallucináció, vagy szélsőséges esetben kerülhetünk ún. pszichotikus állapotba (magyarul: bekattanunk). 1 hét után pedig egyre valószínűbb a maradandó szellemi vagy testi elváltozás, illetve előbb-utóbb bekövetkezik a halál is.

Az alváshiány rövid távon inkább a szellemi működésre van hatással: romlik a koncentráció, memória, lassul a gondolkodás és a döntésképesség. Persze például autóvezetés közben már ezeknek a kellemetlenségeknek is lehet végzetes következménye.

A krónikus nem- vagy rosszul alvás azonban komoly gondot okozhat az emlékező képességünkben2, általános levertséget, rossz hangulatot eredményez3, és következtében a stresszel is nehezebben küzdünk meg4. De nem ússza meg a testi betegségeket sem, aki hosszú távon nem tud eleget aludni: mivel az alvás az immunrendszer megfelelő működéséhez is elengedhetetlen5, mindenféle betegségnek jobban ki leszünk kiszolgáltatva. Végül egész anyagcserénk is összefüggésben áll komplex szervezetünkben az alvással6, így szívbetegséggel, elhízással vagy fogyással, cukorbetegséggel is valószínűbben néz szembe a rosszul alvó személy.

Azok számára, akik felesleges időhúzásnak tekintik az alvást, rossz hír lehet, hogy az ügyben nem létezik kerülő megoldás: mindenféle praktika ellenére a fenti problémák be fognak következni és az alváshiány csak egy módon orvosolható: alvással. Ennek oka, hogy igen bonyolult, összetett, máig részleteiben fel nem tárt idegi és hormonális folyamatok szabályozzák, hogy mikor leszünk álmosak, alvás közben mi történik velünk és hogy mikor ébredjünk fel7, 8. Biológiánk ráadásul igazodott a Föld ritmusához – a fényesség és sötétség napi és évszakos, évmilliók óta fennálló váltakozásához. Ez utóbbira pedig igazán nincs ráhatásunk. Vagy mégis?Mothsaroundalightbulb

Mindenki látott már villanyfénytől megkergült bogarat/lepkét. Az ember ilyenkor vagy kineveti az áldozatot („Milyen béna: azt hiszi a lámpára, hogy az a Hold!”) vagy sajnálja („Szegényke, hogy meg van zavarodva!”). De mindkét esetben a fensőbbség érzésével teszi ezt. A bogár alacsony rendű élőlény, nem érti a fejlett emberi világot, bezzeg mi tudjuk, hogy a Hold az Hold, a Nap az Nap, az izzó pedig izzó. Igen ám, de az, hogy mindezt tudjuk, még nem jelenti azt, hogy mi nem kergülünk meg!

Arra utalok, hogy más fényviszonyokat és ritmust diktál a modern, civilizált, és a természetes, égi lámpásaink uralta környezet. Márpedig alvást és ébrenlétet szabályozó biológiánk továbbra is az utóbbi jeleit keresi – éppen olyan „bután”, mint ahogyan a bogár újra és újra nekirepül a villanykörtének.