* A cikk a következő írás általam készített magyar változata: Tim Urban (2014): How To Pick Your Life Partner - Part 1. http://waitbutwhy.com/2014/02/pick-life-partner.html

Bár előző bejegyzésemben óvtam magunkat attól, hogy a párválasztásnak túlzott, kizárólagos jelentőséget tulajdonítsunk a boldogságunk elérésében, azért mégiscsak fontos dologról van szó. Amit lehet jól és rosszul is csinálni. A mi kultúránkban ráadásul még azt is hozzátehetjük, hogy csak rajtunk múlik…

Miért van az, hogy sok jóravaló, okos, értelmes embernek sikerül olyan partner mellett kikötni, aki elégedetlenné és boldogtalanná teszi őket? Azért, mert sok minden „dolgozik ellenünk”, miközben ezt a jelentős döntésünket meghozzuk:

Sokan nem tudják, milyen kapcsolat való nekik.

Ez főleg akkor fordulhat elő, ha kevés komoly párunk volt – akivel akár együtt is laktunk – a véglegesnek szánt partnerünk előtt. Szingli módban egyszerűen nem tudjuk megtapasztalni, mire is vágyunk, mi jó nekünk egy állandó, hosszú időn át tartó kapcsolatban.

A társadalom borzalmas tanácsadó

- Arra bátorít, hogy kizárólag a romantikára hagyatkozzunk, a tudatos folyamatokat mellőzzük. Furcsa, hogy miközben pl. üzleti döntéseink esetében normális, ha előtte tanulmányokat végzünk, sorba vesszük az előnyöket és hátrányokat, felkutatjuk a lehető legtöbb alternatívát, elemezzük a helyzetet, addig, ha valaki ugyanezeket teszi partner választáskor, akkor különcnek nézik, aki vagy túl sokat aggodalmaskodik vagy éppen egy hiperracionális robot. Randizáskor nem illik alaposan analizálni, inkább zsigerből elvárt dönteni, és a sorsra, az aktuális lehetőségekre bízni magunkat.

- A társadalom siettet minket. Fiatalon kell házasodni. Nagyobb bűn 37 évesen szinglinek lenni, mint egy rossz, kétgyerekes házasságban élni. Pedig a „mindenáron-hamar-párt-találni” szabálynak nincs sok értelme: elhúzódó boldogtalansághoz vezethet, vagy egy kellemetlen váláshoz – miután megint ugyanott tartunk, mintha szinglik maradtunk volna.

A biológiánk sem kedvez

- Az embert az evolúciója nem a hosszú távú, 50 évig tartó kapcsolatra készítette fel. Ha valaki kiváltja belőlünk a megfelelő „kémiai reakciót”, az a vágyon kívül akár szerelmet és kötődést is eredményezhet, de pár év után a kémia támogatása mindenképpen alábbhagy. Ezek után a kisebb problémák is okozhatják már a feladást, vagy az új vágyaknak való elcsábulást.

- Ha egy nő a férjétől szeretne saját gyermeket, áthághatatlan biológiai időkorlát súlyosbítja újabb stresszfaktorral az amúgy is kemény párválasztási procedúrát. De még ekkor is megfontolandó: az időből kifutva nem jobb-e egy örökbe fogadott gyermek egy boldog párkapcsolatban, mint egy saját egy rossz házasságban.

 

Nézzük, az eddig áttekintett nehézségek milyen tipikus párválasztási hibákat okoznak:

„Romantikus Roland”

Aki hisz abban, hogy a szerelem önmagában elég ok az élet végéig tartó elköteleződésre. A romantika nagyszerű dolog és a szerelem kihagyhatatlan összetevője a boldog házasság receptjének, de magában mégis kevés. Ez a típus mindig elnyomja a veszélyt jelző bölcsebbik énjét, amikor rosszra fordulnak a dolgok, vagyis amikor már több a veszekedés, mint a harmonikus interakció, és már igazából rosszul érzi magát a másikkal. „Fülig szerelmes vagyok belé, és csak ez számít!” – mondogatja ilyenkor magának. Miután Romantikus Roland már megtalálta lelki társát, többé nem kérdőjelez meg semmit a kapcsolatában. A hit abban, hogy a szerelem az egyedüli üdvözítő, akár 50 évi boldogtalan házasságon is végigkísérheti.

„Félelem-vezérelt Fanni”

A fent említett társadalmi és biológiai sürgetés akár már a 20-as éveik közepén a szinglik közül sokakban félelmet szül, márpedig a félelem nem a legmegbízhatóbb tanácsadó a megfelelő élettárs keresésekor. Félhetünk attól, hogy a barátaink közül mi leszünk az utolsó egykék, félhetünk az időskorú szülőségtől, vagy pusztán attól, hogy megbélyegeznek és kibeszélnek minket – mind egy rosszul sikerült kapcsolatba hajthatnak. A félelem elől menekülés tekinthető kockázatkerülésnek is, de az ily módon kockázatkerülők pont abba futhatnak bele jó eséllyel, amitől valóban félni kell(ene): életük kétharmadát boldogtalanul töltik el egy nem megfelelő társ mellett.

„Kívülről-irányított Kristóf”

Ebben az esetben túl nagy szerepet kapnak az ismerősök, barátok, rokonok. A mi kultúránkban a párválasztás olyan döntés, amit egyedül, személyes érzéseinkre, gondolatainkra hagyatkozva kell meghoznunk, és amit más nem érthet meg a maga teljességében, még ha jól ismer is minket. Szomorú eset, amikor a helyes döntésről beszéli le Kristófot a környezet, egy olyan körülmény miatt, ami nekik fontos, de Kristófnak (és a párjának) kevésbé. A családi nyomás ellentétes eredménnyel is járhat: bár Kristóf zsigerből érzi, hogy nem stimmel valami, ha a külvilág azt harsogja: IGEN, könnyen belesétálhat a vesztébe.

„Sekélyes Sára”

Ő úgy választ, hogy az általa előre kitalált tulajdonságlista stimmeljen, miközben a mögötte lévő személyiség nem, vagy kevésbé érdekli. Mindenkinek van ilyen listája persze, de Sára listájában túl hangsúlyosak az inkább a külsőre vonatkozó tulajdonságok: magasság, vagyoni helyzet, munkahelyi pozíció, ismertség vagy egy konkrét kiemelkedő képesség.

„Önző Ödön”

Az önző típusnak 3 variációja létezik:

- Megszoksz vagy Megszöksz. Az ilyen hozzáállású személy nem hajlandó alkalmazkodásra vagy kompromisszumra. A saját igényeit, érdekeit mindig a másikénál magasabbra helyezi, így nem is legitim, egyenlő együttélésre törekszik, hanem a saját, megszokott életét szeretné kiegészíteni egy társalkodóval-szeretővel. Mivel nem csapatban gondolkozik, esélye sincs harmonikus párkapcsolatra.

- Főnök. Kizárólag magával van elfoglalva. Udvariasan megkérdezi párjától, hogy milyen volt a napja, de a kérdés végén már ő maga válaszol, és persze a saját napjáról beszél. Nem kell 50 év, hogy ez iszonyú unalmassá váljon…

- Szükséglet-vezérelt. Mindenkinek vannak szükségletei, és jó, ha ezek kielégítésre találnak egy kapcsolatban – de nem lehet csak erre alapozni. Ha a feleség kiválóan főz, vagy a férj kiváló apa is, az nagyszerű, de még nem minden. A szükségletek olyanok, hogy ha kielégítik őket, utána már nem érdekesek – ugyanígy a kizárólag erre alapozott kapcsolat is elveszti izgalmas jellegét és hamar unalmassá válhat.

 

A fenti típusok azért végződnek kudarccal, mert a párválasztást ekkor olyan motivációk hajtják, amelyek nem veszik figyelembe, milyen egy valódi, élethosszig tartó kapcsolat, és hogy mi teszi az embert igazából boldoggá. A helyes utat a következő részben közlöm. 

Ha az írás megnyerte tetszését, kérje Hírlevelemet!

Hivatkozások

1.  Tim Urban (2014): How To Pick Your Life Partner - Part 1. http://waitbutwhy.com/2014/02/pick-life-partner.html